ELYSIUM: A BOLDOGSÁG MEZEJE, ÓRAKEDVELŐKNEK

"Néhány éve ismertem meg Singhoffer urat, az idősebbet. A remek órásmestert, akinek kezei között az elmúlt 30 évben megannyi gyönyörű antik óra kapta meg az esélyt, hogy folytassa munkáját az idő vaskerekeit tekerve.  Ezúttal a fiával, Norberttel beszélgettem, aki a család második generációs képviselőjeként tovább viszi e nagyszerű hivatást, és egyben a nevet, ami kötelez. Az Elysium Luxury Watches tulajdonosa és szakértőjeként azonban ő már nem a múlt, hanem a jelenkor óra remekeit képviseli. Be is avat bennünket az exkluzív órák sajátos világába, a magas értékű használt darabok vásárlási fortélyaiba és szervizelési buktatóiba. Egyúttal bepillantást kapunk a hazai órás szakma egyik legelismertebb alakjának karrierjébe is, aki édesapja műhelyében kezdte, hogy mára nem kisebb márkák akkreditált szakértője legyen, mint az Omega, Hublot, Roger Dubuis, Girard Perregaux, Parmigiani, vagy a Corum." - Brainel Mehandi

A béke szigetét szerettük volna létrehozni Elysiummal. Egy olyan szalont, ahová jó bejönni, időt eltölteni, beszélgetni, nem feltétlen a vásárlásra összpontosítva. A név a görög mitológiában a boldogság mezejét jelképezi. A logó alapját a családi címerünk adja, ehhez társítottuk hozzá a cég nevét. Így lett kerek egész, jelképezve a tradíciót az órás szakma vonatkozásában, ahol én vagyok a második generáció a családban, aki ezt a nagy múltú hivatást választotta. - Singhoffer Norbert

Mire kell különösen figyelni egy értékes, de használt óra vásárlása esetén?

A legfontosabb, az eredete az órának. Ha használt darabokról van szó, fontos ismerni a származását, a múltját. A beszerzés során nagyon körültekintően járunk el, többségében korábbi ügyfeleinktől vásárolunk vissza darabokat, amiket mi adtunk el. Így sokszor, akár három tulajdonosig is vissza tudjuk követni az óra előéletét, ami rengeteg problémától tudja megóvni az új tulajdonosokat. A felhasználó egy óravásárlás során leginkább a külsőt tudja szemügyre venni, amiből ugyan sok mindent ki lehet olvasni, de a szerkezet, az teljesen más dolog. Ehhez már komoly bevizsgálás szükséges, amit szakembernek kell elvégezni precíziós műszerekkel, professzionális környezetben. Így meg lehet határozni, hogy milyen állapotban van a szerkezet. Nálunk ehhez minden adva van. Bele is nézünk és kiderítjük, hogy volt-e javítva, s ha igen, szakszerűen történt-e a dolog, mert ez nagyon nem mindegy. Ezek igen finoman kimunkált szerkezetek, ahol egy apró optikai sérülés is komolyan tudja csökkenteni az óra értékét. Egy karcos csapágylemez cseréje példul jelentős költség, amivel nem szoktak számolni a laikus vásárlók. Magyarországon én ezt problémának látom, hogy az óraszalonok nem készítik fel a vásárlókat arra, milyen “fenntartási” költségekkel kell számolni egy-egy óratípusnál. A legtöbbször a karbantartásra, az állapotmegóvásra vonatkozó egyszerű, de ésszerű javaslatok is elmaradnak, pedig ezekkel nagyon sokat lehet megtakarítani. Minden órának megvannak a rá jellemző elvárások a szervizelésre vonatkozóan, amit ha elmulasztunk, komoy károk keletkezhetnek a szerkezetben. Rendkívül hasznos, ha a tulajdonos tudja, mik az általa megvásárolni kívánt óra erős és gyenge pontjai, konkrétan milyen karakterű a vízhatlansága az órájának, mint ahogy az is megfontolandó, hogy ha van rá lehetőség, nyáron fémszíjjal viseljük az órát, ezzel a bőrszíj élettartamát jelentősen meghosszabítva. Az óraszíj ugyanis intenzív használattal mindössze egy-két évet bír, és egy komoly óránál akár 150-200.000 ezer forintba is belekerülhet a csere. Számtalan ilyen dolog van, amit átbeszélve, az ember pontosan tudja mit vesz meg és így nem érik meglepetések.

Mi szól a használt óra mellett (az új órával szemben)?

Az ár-érték arány. Egy megfelelő használt órát szakértő kezek szinte újjá tudnak varázsolni kívül, belül. Ez azt jelenti, hogy a vásárlónak lehetősége van az utolsó csavarig átnézett és esztétikailag is teljesen felújított órát vásárolni, garanciával, akár az új ár feléért.

Meg lehet határozni általános divattendenciákat az óra dizájnban?

A nívós márkák mindegyike igyekszik egy sajátos stílusvilágot megragadni, de volt egy tendencia, ami mindenhol megjelent, és az a méretnövekedés. Az 50-es 60-as években egy 38-39 mm átmérőjű óra kifejezetten nagynak számított, de a 80-as évek végéig a 40 mm lett az átlagméret. A 90-es években viszont megkezdődött egy méretháború, ami az órák fokozatos növekedéséhez vezetett. Ezt a tendenciát a klasszikus, tradcionális márkák kezdetben nem követték, de idővel ők is alkalmazkodtak, így még a nagyon konzervatívnak számító Rolex is növelte az átmérőket 1-2 milliméterrel. A méretnövekedés végül 44-48 milliméteres tokátmérőnél állt meg, és azt lehet mondani, hogy a 44 mm az, ami beállt, mint átlag férfiméret, a női óráknál pedig a 38-40 mm.

Mi a véleménye az online vásárlasról használt óra esetén?

Mindenképp előnyösebb, ha van lehetőség találkozni az eladóval és bevizsgáltatni az órát. Ennek hiányában egy külföldi oldalról a vásárlás lehet kockázatos. Mindössze egy olyan portálról tudok, ez a Chrono 24, amit mi is használunk, amire azt tudom mondani, hogy ugyan nem kockázatmentes, de kellő körültekintéssel minimálisra csökkenthető a rizikó. 

Van privát óragyűjteménye?

Van egy párdarabos privát gyűjteményem, ezek a családhoz köthető különleges darabok, amiket ajándékba kaptam. Főleg antik órák, így például egy a 20-as évekből származó nagy IWC Portugieser, a 20-as évekből Rolex szerkezettel egy szögletes T. Moser karóra, egy arany IWC a 40-es évekből,  de van egy különleges Doxám is ami az 50-es évekből való.

Viseli is ezeket?

Ebből a gyűjteményből nem nagyon szoktam. Nálam a mindennapos óraviselés, a munkámból adódóan, hogy úgy mondjam, változatos. Havonta többször is váltok, és sokszor azért, mert mindig megveszik a karomról az órát. Viselve még a szokottnál is vonzóbb egy ilyen kiegészítő, ezért gyakran megesik.

Van kedvenc márkája?

Az egyik a Roger Dubuis. Egy nagyon kis cégről van szó, kis darabszámban gyárt, genfi pecsétes minőséget, olyan kidolgozással, amivel a top 5 kategóriába is belefér. Szeretem a nagyobb méretű órákat, és nekik nagyon hangsúlyos darabjaik vannak, nagyon erős stílusjegyekkel, amit kombinálnak a tradicionális szerkezetkészítéssel. Ez a kombináció nagyon közel áll hozzám.

Exkluzív órákat forgalmaz, javít, vagy akár restaurál. Melyik áll közelebb Önhöz?

Nekem ezek egyformán fontosak. Szeretek az emberekkel foglalkozni, közösen megtalálni azt a darabot, ami leginkább illik hozzájuk. Az embereknek van ugyan egy elképzelésük arról, hogy mit szeretnének, de rengeteg márka és rengeteg típus van, amiben nagyon könnyű elveszni. Azért is tudok segíteni, mert én látom, hogy a gyakorlatban egy-egy márkának, típusnak, mik a gyengéi, vagy éppen az erősségei. Látom a sajátosságokat, és azt is, hogy milyen felhasználási terülthez ideális. Ha valaki sportosabb karakter, annak nem fogok olyan szerkezetet ajánlani, ami kényesebb, hanem inkább olyan műszert, amivel nem lesz állandóan gondja. De ugyanilyen szenvedély számomra egy remekbe szabott órának megadni azt a szakmai törődést, ami megilleti.

Emlékszik arra, hogy mi volt az első óra, amit megjavított?

Az első óra? Hát, az egy MOM vekker volt. A dolog úgy kezdődött, hogy édesapám sokszor otthon is javított, én pedig kisgyerekként nagyon szerettem nézni, hogy mit csinál. Az volt a szabály, hogy mindent nézhetek, de nem nyúlhatok semmihez, mert aztán nagy keresgélés lett a vége a dolognak. Megvolt bennem a tulajdonság, hogy szerettem mindent szétszedni, de építeni is. Szerettem makketezni az édesapámmal, sokat repülőmodelleztünk…  azt hiszem ez a kézügyesség megmaradt, s vele a lelkesedés is, így a gimnázium után nem is volt kérdésés, hogy mi lesz a szakmám. Elkezdtem az órás iskolát, a gyakorlati helyem pedig az édesapám műhelye volt. Lényegében tőle tanultam mindent, ami a klasszikus órajavítást illeti. Ez pedig úgy működik, hogy nem rögtön karóra mérettel kezdünk, mert az emberi kéznek meg kell szokni ezeket az apró mozdulatokat, ezt pedig úgy lehet, hogy fokozatosan tér át az egyre kisebb szerkezetekre. Először a vekker, majd váltottunk faliórákra, ahol finomabb kidolgozás jelent meg a csapágylemezben, a kerekekben, jöttek új funkciók, mint például az ütőszerkezet.  Ez a folyamat szépen lassan megtanítja a rendszerszemléletet. Közben egyre több fajta hibával találkozik az ember, ez pedig nagyon jól fejleszti a problémamegoldó képességet, ami ennek a szakmának az egyik kulcseleme. A faliórák után jöttek az asztali órák, ott már sokkal kissebb szerkezetek vannak, ezt követték a zsebórák, először a nagyobb méretű vasutas Doxák, amik már ugyanolyan összetettségűek, mint az egyszerűbb karórák, csak az alkatrészek lényegesen nagyobbak. Innen már kezdtek finomodni a dolgok, egyre kisebb, komplikáltabb szerkezetek, ahol már jobban kellett figyelni a csavarokra, hogy ne karcolódjanak, a hídlevételnél a csapágylemez ne sérüljön, vigyázni kell a csipesszel, ahogy az ember megfogja ezeket. Aztán áttértünk a karórákra, az orosz szerkezetektől az Omegáig, és azon is túl. Miután elvégeztem az iskolát, elhelyezkedtem a Baross utcai Omega-Longines-Breitling szervízben. Itt már minden a modern órajavításról szólt. Két évig dolgoztam ott, mialatt kijutottam az Omega gyárba továbbképzésre. Az, hogy az ember kijut egy ilyen nagy nemzetközi gyárba, az nem csak a szakmai fejlődés miatt fontos, hanem azért is, mert ott magába szívja azt a fajta alázatot, lelkesedést és hozzáállást, ami lényegében a legmagasabb szintű szakmai kultúrát jelenti. Ez együtt jár egyfajta igényességgel a munkájára és a munkakörnyezetére egyaránt. Ezután üzleti főiskolára jártam és közben visszamentem az édesapám műhelyébe dolgozni, ami azért volt jó, mert így egy kicsit be tudtam vinni a modern órajavítást az ő műhelyébe. Olyan dolgokat tudott tőlem tanulni, ami neki is újdonság volt, és így az ő régi iskoláját az én modern tudásommal, tapasztalataimmal ötvözve egy olyan kombinációt tudtunk gyúrni, ami nagyon jól működött, ráadásul a javítási portfoliót így teljesen le tudtuk fedni, az antik óráktól a felső kategóriás modern darabokig. Az utóbbiakra lényegében ugyanazt a minőségű szolgáltatást nyújtva, mint akár a gyárban, vagy egy szakszervizben.

Továbblépett?

Két év után adódott egy lehetőség, hogy elmenjek dolgozni a Baraka ékszerházba, ahol az volt a feladatom, hogy szakmai oldalról támogassam a luxusóra eladást, illetve ki kellett építeni ezekhez a magyarországi szervizt is. Ezért aztán az első években többet voltam tanfolyamokon, mint az üzletben. Kijutottam a Glashütte Originalhoz, a Buben & Zorweghez, a Corum gyárba, a Parmigiani gyárba, az Hublothoz, Girard Perregaux-höz, és a Roger Dubuis-hoz is. Miközben az összes oklevelet megszereztem, ami jogosítványt jelent arra, hogy ezeket az órákat javítsam, kialakítottam ezeknek a márkáknak az itthoni szervizét is, amit több, mint hat évig vezettem. Majd kiképeztem az utódomat, és ezután úgy döntöttem, hogy saját lábamra állok, és valóra váltom egy régi álmomat. Egy olyan független óraszalont szerettem volna, amely átfogó segítséget nyújt az ügyfeleknek, legyen az vétel, eladás, szervizelés, vagy javítás, egyszóval minden, és mindezt a legmagasabb szinten.


Singhoffer Norbert

Ha már túl van egy óra a garancia időn, mi az, ami önt versenyképessé teszi a szakszervizekkel szemben?

Nagyon egyszerű a válasz. Az ügyfeleink exkluzív kiszolgálás mellett, ugyanazt a szakmai minőségű szolgáltatást kapják, lényegesen kedvezőbb áron. 

Mi a helyzet az alkatrészekkel? Könnyű ezeket beszerezni?

Általában nem könnyű, de én egy eléggé kiterjedt nemzetközi szakmai kapcsolatrendszerrel rendelkezem, ami lehetővé teszi azt, hogy lényegében bármilyen alkatrészt be tudjak szerezni, a javításokra pedig akár 2 év garanciát is vállalok. 

Vannak nem eredeti, ún. utángyártott alkatrészek a luxusórák világában, mint az autóknál?

Nem, ez itt másképp működik. Két típust különböztetünk meg az óraszerkezetek világában, az egyik az ún. külső gyár által készített szerkezet, ilyen például az ETA, ami egy svájci gyár, illetve ezzel párhuzamosan vannak a manufakturális szerkezetek. A kettő között mennyiségben van egy különbség, mert az ETA több tízmillió darabot gyárt és árulja nagyon sok márkának. A márkák megveszik a nyers szerkezetet, majd dekorálják, feliratozzák, esetleg ellátják különböző extra funkciókkal, ráraknak egy számlapot, majd beleteszik a saját designtokjukba, és úgy árulják. Tehát ugyanazt az alkatrészt használják, saját feliratokkal. Vannak viszont manufakturális szerkezetek, amik házon belül készülnek egy-egy cég saját tervei alapján. És vannak olyan manufakturális szerkezetgyártó cégek is, mint a Jaeger, aki szállít szerkezetet például az Audemars Piguet-nek, vagy a Vacheron Constantinnak. Ezek nem egyenszerkezetek, manufakturálisnak nevezzük őket, csak azt már kevesen tudják, hogy ezekhez az órákhoz a szerkezeteket  nem az adott márka, hanem a Jaeger gyártja.  De van olyan is, hogy a Vaucher gyár kap a Richard Mille-től egy megbízást, hogy ilyen és ilyen funkciójú szerkezetet tervezzenek és gyártsanak, ők pedig legyártják, kizárólagosan.

Hogyan lehet megbízható független órás szalont, szervízt találni? Mire kell figyelni?

Ez egy nagyon bizalmi szakma. Nagyon nehéz tanácsot adni, mert bárhol elcsúszhat a dolog. A legfontosabb éppen ezért a hírnév. Körbe kell kérdezni, hogy mit mondanak az adott órásról. Kis ország vagunk és ha valahol hibázik valaki, annak gyorsan híre megy. Van pár független szervíz Magyarországon, ahová azt mondanám, hogy a saját órámat is nyugodt szívvel beadnám, de akad néhány olyan  is, ahová biztosan nem vinném. Úgy gondolom, ehhez a szakmához hozzátartozik, hogy a tulajdonos tudja, valóban ki fogja szétszedni az óráját, és legyen lehetősége eldönteni, hogy rábízza-e féltett kincsét vagy sem. Mielőtt műtétre készülünk, szeretjük megismerni a műtétet végző orvost. Itt ugyan nem az egészségünkről van szó, de adott esetben több ezer, több tízezer eurós precíziós szerkezetről, ezért elengedhetetlen a bizalom, a személyes kapcsolat, és a nyugodt légkör. 

Hogy tudja egy laikus ügyfél felmérni, hogy reális-e a javítási költség, amit mondanak neki?

Ez viszonylag jól kontrollálható, ha összehasonlítjuk az árajánlatot a hivatalos márkaszerviz vállalási díjával. Előfordul, hogy csak 10-20%-al lesz kedvezőbb a független szerviz ára, de az olyankor indokolt. A legtöbbször viszont jelentősen kedvezőbb árat tudok adni, egyszerűen azért, mert a szakszerviznek sokszor a márkapresztizs miatt kell ragaszkodnia a hivatalosan kiadott magas árszínvonalhoz, és nem az alkatrész költsége indokolja azt. Például egy standard 7750 ETA szerkezettel szerelt Breitlinget lényegesen kedvezőbb áron tudok javítani, mint a szakszerviz, hiszen ez esetben az alkatrész a teljes költség elenyésző részét teszi ki.

Mennyi ideig tart egy óra teljes szervizelése?

Általában 1-2 hétre vállalunk ilyen feladatot, ami során teljesen szétszedjük az órát az utolsó csavarig, és így a tok is megkaphatja a tisztességes regenerálást, polirozást, szálhúzást. A tok felújítása egy külön szakterület, ami nagyon komoly szakmai felkészültséget igényel, nemcsak emberileg, de technikai eszközök vonatkozásában is. Ezek megléte esetén az óra külső megjelenése visszakerülhet a gyári szintre, eltűnnek a karcok, miközben nincsenek “elnyalva” az élek, nincs megsérülve mutató, vagy a számlap.

A szétszedés nyomán kiderül, hogy mik a kopott, vagy hibás alkatrészek, s ha valamit cserélni kell, elindul annak beszerzése. Közben a szerkezetet egy speciális mosógéppel és vegyszerekkel kitisztítom. Ezt követően visszakerül az asztalra a már megtisztított szerkezet, és összeszerelem. Ha összeállt, következik a funkciók tesztelése. Előfordul, hogy külön kell tesztelni az egyes modulokat, amitől időigényesebb a folyamat, de ha ez megvan, beszabályozom az órát a gyári értékekre, ezután rákerül a számlap és a mutató, majd bekerül a tokba. A tokban újra kell ellenőrizni a pontosságot, mert azáltal, hogy a tokban befeszítjük a szerkezetrögzítőket, akár ezredmilliméteres csavaródás, feszülés is befolyásolhatja az adatokat. Ha minden megvan, lemérem a vízmentességet, a járástartalékot, és nehány nap megfigyelés után átadható az óra. Egy órának a szervizelése éppen ezért minimum egy hét. Aki ennél kevesebbet mond, az valamilyen munkafolyamatot kispórol. 

Vannak rémálomszerű hibák, amik nagyon költségesek, de kellő odafigyeléssel megelőzhetők?

Az egyik legnagyobb rémálmot a víz idézheti elő. A legváratlanabb helyzetekben is bekövetkezhet, és komoly károkat okoz. Mert ugyan minden óra valamilyen szinten víztől és portól védett, amit bar-ban mérnek, de tudni kell, hogy ami az órára rá van írva, pl. 30 méteres vízállóság, az akkor érvényes, ha laboratóriumi körülmények között fokozatosan teszik ki annak a nyomásnak.

De, ha az ember belecsap egy ilyen órával a vízbe, akkor hirtelen és sokkal nagyobb nyomás keletkezik. Ha a tömítés nem megfelelő, akkor elég lehet egy gondatlan kézmosás is, hisz ha jól tudom Magyarországon a csapból akár 3 bar nyomással is jöhet a vízsugár, amitől nagyon könnyen kialakulhat a beázás. A komoly vízmentesség, amivel vízi-sportolni lehet, 10 bar-tól kezdődik egy karóránál. Általában nyáron jön elő ez a probléma, amikor például azt látja az ember, hogy nem tudja letörölni a vizet az óráról, mert az üvegen belül van, vagy látható, hogy víz került bele. Ilyenkor a leggyorsabban el kell vinni egy szakemberhez, aki kiveszi a tokból a szerkezetet és fölrakja száradni. Van egy speciális eszköz, ami hideg és meleg levegőt is fúj, szabályozottan, megfelelő hőmérsékletben, így elvégezhető a szakszerű szárítás. A víz mikromennyiségben is komoly és visszafordíthatatlan károkat tud okozni a szerkezetben és a számlapon egyaránt. Ezért nagyon fontos, hogy ha sport óránk van, vagy komolyan használjuk vízben, akkor minden szezon előtt érdemes leméretni a vízmentességét. Ha tengerben, vagy termálvízben is használjuk rendszeresen, akkor két évente teljes tömítésgarnitúra cserét érdemes elvégezni, mert a sós víz megtámadja a tömítéseket, így azok sokkal hamarabb elöregednek.

Vesztett már el alkatrészt szerelés közben?

Nem egyszer. Az oktatóm mondta annak idején, hogy ez egy "sokat kereső" szakma. A legnagyobb elővigyázatosság mellett is elkerülhetetlen, hogy néha elpattanjon, elugorjon egy alkatrész. Ezért nincs sehol szőnyeg, vagy a parkettán rések, ahová beeshet valami. Volt olyan, még édesapám műhelyében, hogy egy fedőkövet, ami pótólhatatlan volt, egy napig kerestünk. De olyanis előfordult, hogy egy kis rugócska ugrott el, és nem találtam sehol, majd két óra múlva a lift tükörben vettem észre, hogy a szemöldökömön volt. Szóval előfordul, ez a szakma velejárója.

Mi a különbség a felújítás és a restaurálás között?

A restaurálás az, amikor már nem elég a szokásos tisztítás, javítás, hanem szükség van például alkatrész készítésre, mondjuk egy régebbi típusnál, amikor már nem beszerezhető hozzá valami. Előfordulhat, hogy a tokon olyan sérülés, lyuk van, amit egy speciális lézeres eljárással fel kell tölteni, ez is kicsit már a restaurálás felé hajlik. De szerencsére ezekhez is megvan a hátterünk, a megfelelő szakembereink, vagy szakmai kapcsolataink, így ezt is meg tudjuk oldani.

Van olyan márka, vagy óra, aminek a javítását, szervizelését nem vállalja?

Nos, igen, mert speciális a profilunk. Kizárólag közép-, és felső kategóriás karórák szervizelésével, vételével és értékesítésével foglalkozunk.



Az cikk eredeti változata a Bespoke Magazin oldalán jelent meg, ezúton is köszönjük az interjút Brainel Mehandinak.

 


Parse error: syntax error, unexpected '" => 15, "' (T_CONSTANT_ENCAPSED_STRING), expecting ')' in /home/singnorbi/web2/stat/var/access.php on line 193